Zendülés Orbán saját használatú médiájában: sztrájk lesz az MTVA-nál!

  • narancs.hu
  • 2016. január 9.

Narancsblog

Bár nagy számban rugdosnak kifelé magas fizetésű dolgozókat, a felszabadult pénzből nem teljesítik a szakszervezetek követelését: sztrájk készül őfelsége tévéjénél, rádiójánál.

Az MTVA vezetése nemhogy elutasította a szakszervezetek 5,7 százalékos béremelésre irányuló követelését, de esze ágában sincs egy krajcárt sem emelni a keményen dolgozó tévések, rádiósok fizetésén.

„Csaknem két hónapig tartott a végül eredménytelenül zárult bértárgyalás az MTVA vezetése és a szakszervezetek között. Az érdekképviseletek a kezdetektől szerettek volna béremelést kicsikarni Vaszily Miklósból, az MTVA megbízott vezérigazgatójából, a tárgyalások elején az egyik szakszervezeti vezető azzal érvelt, hogy a majdnem 80 milliárd forintból gazdálkodó cég bevételei jelentősen nőttek azáltal, hogy az állam 2015-ben átvállalta az alap 47 milliárd forintos adósságát. Erre a vezérigazgató azt válaszolta, hogy a hitelátvállalás miatt felszabaduló összeg (hozzávetőleg 9 milliárd forint) nem pótlólagos forrás, hanem a működéshez szükséges” – idézi fel a történteket a Népszabadság.

Mint ismeretes, karácsonyi ajándékként 123 dolgozónak – köztük a királyi tévé olyan emblematikus arcainak, mint Jakupcsek Gabriella vagy Nika György – lengették be a hamari kirúgást. Nos, a kirúgásveszély alighanem e mostani zendülés kimenetelét is döntő módon fogja befolyásolni. Ilyenformán elsötétülő képernyőktől, elhallgató rádióktól a magunk részéről nem tartunk.

A magyar közmédia jelen formájában ugyanis 100 százalékig a fenyegetésre, a fenyegetettség érzetének a felkorbácsolására alapozva működik. S ez kifelé és befelé is ugyanúgy működik. Kifelé az indulás óta a menekültparát nyomják, befelé meg tetszik, nem tetszik, az az úzus, hogyha dicséred a gazdát és örülsz a csontnak, maradhatsz.

S persze mindebben az előbb emlegetett helyi sztárok csak a jéghegy csúcsát jelentik, valójában névtelen médiamunkásokról van szó, akik, meglehet, anno mindenféle megélhetési kényszerektől űzve álltak be a sorba. A vevő mindenesetre komolyan vette a dolgot.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.